A fotóterápiás technikák és a terápiás kommunikáció is katalizátoraként használja a páciensek személyes pillanatfelvételeit, családi fotóit, s az általuk előhívott érzéseket, emlékeket, gondolatokat és információkat.

A személyes pillanatképek és családi fotók titkos élete

Minden pillanatkép, amit készítünk vagy megőrzünk, egyben egyfajta önportré, afféle “emléktükör”; azokat az embereket, azokat a pillanatokat idézi fel, melyek elég különlegesek, elég fontosak voltak ahhoz, hogy megörökítsük őket. A képek összessége láthatóvá teszi készítőjük élettörténetét, vizuális lábnyomként jelzi, hol jártak (mind érzelmi, mind fizikai értelemben), s talán azt is, hogy merre tartanak. Még a képeslapok, magazinfotók és a mások által készített pillanatképek által kiváltott reakcióink is kulcsként szolgálhatnak lelki életünk, titkaink megfejtéséhez.

Egy fotó igazi jelentése nem az általa nyújtott vizuális információkban rejlik, sokkal inkább függ attól, hogy ezek a részletek milyen gondolatokat, érzéseket ébresztenek a nézőben. Miközben egy pillanatképet nézünk, spontán módon fogalmazódik meg bennünk a jelentése, melyről azt hisszük, maga a kép sugallta – de korántsem biztos, hogy ez a jelentés megegyezik azzal, amit a fotográfus eredetileg közvetíteni akart.

Így, a kép jelentése (és érzelmi üzenete) nagyban függ attól, hogy ki nézi, hiszen észleléseink és egyedi élettapasztalataink automatikusan alakítják és definiálják azt, amit valósnak látunk. Következésképpen, egyéni reakcióink azokra a fényképekre, melyeket fontosnak és különlegesnek tartunk, sok mindent elárulnak rólunk, ha a megfelelő kérdéseket teszik fel nekünk.

Hogyan segíthetnek a fényképek a gyógyulásban?

Legtöbbünket fényképek veszik körül, de ritkán gondolkozunk el azon, hogy miért is van ez így. Mivel, a fényképek fontos, napi pillanatokat (és egyben a hozzájuk kapcsolódó, tudatalatti érzelmeket) rögzítik, a személyes pillanatfelvételek hozzáférhetőbbé teszik az érzelmeket és emlékeket, (beleértve a mélyen eltemetett, vagy a régen elfeledetteket is). Feltárják a felmerülő pszichoterápiás problémákat, és megkönnyítik az ezekkel kapcsolatos kommunikációt. A tanácsadók sokszor azt tapasztalják, hogy a páciensek fotói, az önkifejezés kézzelfogható, szimbolikus módjaként, valamint metaforikus, ‘átmeneti’ tárgyként szolgálnak, szavak nélkül is belátást engedve egy olyan világba, mely pusztán szavakkal leírhatatlan.

A fotóterápiás technikában jártas terapeuta irányításával, a páciensek felfedezik, hogy a számukra személyes jelentőséggel bíró pillanatképek és családi albumok mit jelentenek érzelmi szinten, amellett, hogy miről szólnak vizuálisan. Az ilyen információ, látens módon jelen van minden páciens személyes fotóiban, de azokban az esetekben, melyekben elő tudja mozdítani az összpontosítást és a terápiás párbeszédet, általában közvetlenebb, nyíltabb és kevésbé cenzúrázott kapcsolatot eredményez a tudatalattival.

A fotóterápiás foglalkozások, nem pusztán abból állnak, hogy a páciens passzívan, csendben szemléli a képeket. A terápiának, legalább olyan fontos része az aktív foglalkozás: a beteg képeket készít, fényképhez modellt áll, hallgat, beszél, újjáalakít, újraértelmez, hogy új narratívákat hozzon létre vagy illusztráljon. Kijelölt feladatként fotókat gyűjt, emlékképet, vagy képzeletbeli képeket idéz fel, művészetterápiás kifejezésekbe integrálja, vagy más fotókkal való dialógusba vonja be a képeket.

Milyen technikákat foglal magába a fotóterápia?

A képek elkészítése és a terápiás foglalkozásokra való bevonása, csak a kezdet – a kép megtekintése után a következő lépés, azoknak a dolgoknak az aktiválása, melyeket a kép a felszínre hozott (a vizuális üzenet feltérképezése, párbeszéd a képpel, kérdések feltevése, az elképzelt változások, más szempontok eredményeinek áttekintése, és így tovább). Ami a fotográfusok számára általában a befejezést jelenti, (vagyis az elkészült kép) a fotóterápiában csak a kezdet…

A terapeuta elsődleges szerepe, hogy ösztönözze és támogassa a pácienst felfedezéseiben, melynek során kapcsolatot teremt a szokványos, személyes és családi pillanatképekkel, melyeket megtekint, készít, vagy gyűjt, (beleértve a képeslapokat, képes magazinok fotóit, üdvözlőkártyákat stb.); emlékezik, aktívan újraépít, vagy csak elképzel. Ezért, mind az öt fotóterápiás technika a következő öt fajta fotográfiával párosul, melyeket általában különböző kombinációkban használnak, esetenként más művészetterápiákkal vagy kreatív, terápiás technikákkal kötnek össze:

1. Fényképek, melyeket a páciens készített vagy gyűjtött (függetlenül attól, hogy ténylegesen fényképezőgépet használtak-e a kép elkészítéséhez, vagy mások képeit “találták”, vagyis gyűjtötték ki (sajátították el), akár magazinokból, képeslapokból, internetes képekből, digitális manipuláció során (és így tovább);
2. Fényképek, melyeket mások készítettek a páciensről (akár tudtával, akár spontán módon, a tudta nélkül);
3. Önarcképek, vagyis bármilyen fotó, amit a páciens magáról készített, akár szó szerint, akár átvitt értelemben (ahol a fotók elkészítésének minden aspektusát minden esetben a páciens ellenőrzi és irányítja);
4. Családi fotóalbumok és más, egyéni, életrajzi fotógyűjtemények (legyen szó biológiai, vagy választott családról, albumba gyűjtött képekről, vagy “lazábban” felfogott narratívát képző gyűjteményről, beleértve falra vagy hűtőszekrény ajtajára kirakott képekről, tárcában, vagy íróasztalon, keretben tartott képekről, számítógépen képernyővédőként szolgáló, vagy családi honlapokon gyűjtött képekről, és így tovább);és végezetül…
5. “Fotó-kivetítések, amelyek azt a (fenomenológiai) tényt használják fel, hogy minden fénykép jelentését, elsősorban, a néző alakítja ki az észlelés folyamata során. Bármilyen fajta fénykép nézése, megfigyelése, olyan észleléseket és reakciókat idéz elő, melyeket a szemlélők saját belső térképük valóságából vetítenek ki, s melyek meghatározzák, hogyan értelmezi, amit lát. Ezért, ez a technika nem egy bizonyos fajta fotográfiához kötődik, sokkal inkább egy kevésbé kézzelfogható kapcsolathoz, a fotó és szemlélője vagy készítője között, ott, “ahol” minden egyes ember megalkotja a saját egyedi válaszát, reakcióját arra, amit lát.

Fotóterápia – Egy szélesebb, átfogóbb paletta része

Ahogy a könyvből megtudhatjuk, PhotoTherapy Techniques — Exploring the Secrets of Personal Snapshots and Family Albums, a fotóterápiát, a fotóalapú tanácsadási technikák összefüggő rendszerének tekinthetjük, melyet képzett, mentálhigiéniás szakemberek a terápiás foglakozások részeként arra használnak, hogy segítsenek a pácienseknek tudatosan felfedezni, majd az észlelés útján kiegészíteni, és integrálni a fényképek segítségével tett felismeréseiket, hogy jobban megértsék az életüket, s hogy javítani tudjanak azon.

Ezért a fotóterápia más, mint a “Terápiás Fotózás” (melyet sokszor, zavaró módon szintén fotóterápiának neveznek, különösen az Egyesült Királyságban), mivel ezek mindenfajta hivatalos tanácsadás keretén kívül, önállóan végzett tevékenységek. A terápiás fotózást, az emberek önfelfedezésre, vagy az önkifejezés művészeti formájaként alkalmazzák, miközben a terapeuták a fotóterápiát arra használják, hogy olyanokon segítsenek, akik problémáik miatt segítségre szorulnak. Bár, a fotózáson alapuló önfelfedezés, önmegismerés (a fotográfia-mint-terápia) gyakran önmagában is “gyógyító” hatást ér el, különösen, ha a kamerát személyes vagy társadalmi változást előidéző tényezőként alkalmazzák, ez nem ugyanaz, mint a képzett szakember vezetésével és segítségével végzett terápia, vagyis az élmények aktiválása és feldolgozása (fotográfia használata a terápiában).

Mivel, a fotóterápia egymással összefüggő, flexibilis technikák összessége, s nem meghatározott direktívákról van szó, melyek egyetlen specifikus elméleti módozaton vagy terapeutikus paradigmán alapulnak, ezt a fajta terápiát bármilyen képzett tanácsadó vagy terapeuta alkalmazhatja, konceptuális beállításuktól vagy előnyben részesített szakmai megközelítésüktől függetlenül. Ebben, a fotóterápia a művészetterápiára hasonlít, bár ugyanakkor, el is tér tőle – s ezért tudja sikeresen alkalmazni számos más mentálhigiéniás egészségügyi szakember, olyanok is, akik nem kifejezetten művészetterapeuták, nem rendelkeznek ilyen képesítéssel.

Mivel, a fotóterápia inkább a fotózás-mint-kommunikációról szól, semmint a fotográfia-mint-művészetről, a hatékony terápiás alkalmazáshoz nincs szükség sem fotográfusi tapasztalatra, sem művészeti előképzettségre.

Végezetül, mivel a fotóterápia, a páciens és a páciens valóságról alkotott, egyedi vizuális konstrukciói közötti kölcsönhatásról szól (és a fotográfia itt inkább az aktiváló ige szerepét, s nem a passzív, szenvedő/visszaható főnév szerepét tölti be), ezek a technikák különösen azoknak a páciensek az esetében lehetnek sikeresek, akiknél a verbális kommunikáció fizikai vagy szellemi okból korlátozott, szociokulturálisan marginalizált, vagy a non-verbális jelek félreértelmezése miatt helyzetileg alkalmatlan.

A fotóterápia, különösen hasznos lehet és általában nagyon hatékonyan alkalmazható multikulturális, fogyatékkal élő, nemi kisebbségi, speciális igényű és más, hasonlóan komplex csoportok esetében – valamint a sokféleség kezelésére és elfogadására irányuló képzéseken, válási mediációban és más konfliktusmegelőző és konfliktuskezelő tréningeken, valamint más, hasonló területeken.

Mostanában, hogy a lakosság egyre nyitottabb az elektronikus technológia használatára és a digitális képalkotásra, egyre izgalmasabb lehetőségek születnek fotók használatára a tanácsadás eszközeként, például olyan páciensek esetében, akik scannerrel vagy családi weboldallal rendelkeznek, és képesek akár online cyber-terápián is részt venni..

• Kérlek, tekintsd meg a következő weboldalt, hogy még többet megtudhass arról, hogy a fotóterápia hogyan tud segíteni az embereknek jobb képet alkotni az életükről – olyat, ami többet ér a hírhedt ezer szónál!…

Arra bíztatlak, bátran fordulj a PhotoTherapy Centre-hez,bármilyen kérdésed van, vagy ha további információt szeretnél kapni a képzésről vagy bármilyen más témában, — s arra is, hogy ajánlj más publikációkat, oszd meg saját ismertetődet, kritikádat a “PhotoTherapy Techniques: Exploring the Secrets of Personal Snapshots and Family Albums“ (ISBN#0-9685619-0-X)

Tedd közzé híreidet, hálózatépítési javaslataidat, ajánlj linkeket, oszd meg saját fotó-történeteidet, vagy küldj bármilyen más visszajelzést erre az oldalra.

A Facebookon is találsz egy nagyon aktív csoportot: Facebook Group for “PhotoTherapy, Therapeutic Photography, Photo Art Therapy, and VideoTherapy” (közvetlen kapcsolat erről az oldalról, lásd a gomb- linket balra, közel a lap aljához).

Köszönöm, és várom további kérdéseidet (természetesen angolul!):

Judy Weiser, Director, PhotoTherapy Centre, Vancouver Canada
Phone: (604) 689-9709; Email: jweiser@phototherapy-centre.com

Kattints ide hogy megvehesd a könyvet “PhotoTherapy Techniques“

*Translated by Eszter Herczeg — Edited by Eszter Molnár

Return to the English Homepage